Absztrakt paint-by-numbers: ki gondolta volna, hogy ez a tevékenység kikapcsolódást jelenthet? Ez a kezdetben haszontalannak tartott tevékenység kiváló módnak bizonyul arra, hogy elvonatkoztassunk a külvilág problémáitól. Ehhez egy olyan modellre van szükség, mint egy kifestőkönyv, ceruzák, koncentráció és egy kis idő.
Távol a médiafogyasztástól, az ember analóg módon kommunikálhat önmagával. Az analóg kézi festés aktiválja az agy azon területeit, amelyek biztosítják az áramlást és a relaxációt, és lehetővé teszik, hogy az ember újra érezze önmagát. Az univerzumban sok minta fraktál, és mind kicsiben, mind nagyban megjelenik. A minták reprodukálása tehát nem értelmetlen, hanem összeköt bennünket a világegyetem nagyobb mintáival. A számok rajzolása más képességeket is erősít. Már nem csak a pontokat látjuk, hanem a valósághoz hasonlóan össze tudjuk kapcsolni a pontokat, hogy egy képet alkossunk. Az egyes töredékeknek nincs értelme, de az egésznek van értelme, egy minta.
Nem ezt látjuk a világ más területein is? Az elszigetelt pontok és beavatkozások szürreálisak, ellentmondásosak és megkérdőjelezhetőek. De vannak emberek, akik meg tudják magyarázni nekünk ezeket a konkrét pontokat, akik megpróbálnak az elszigetelt pontokon túl látni, és felismerni egy struktúrát. Az eredmény legalább annyira ijesztő, mint amennyire lenyűgöző, és hirtelen rájövünk, hogy sok történet már nem illik ebbe a képbe, ebbe a mintába. A valóság terepén hirtelen egy másik modell bontakozik ki. Ki gondolta volna?
Ebben az értelemben az absztrakt paint-by-numbers jó gyakorlat a modell, más „történetek” keresésére. Ez a fajta festészet relaxációt és belső nyugalmat is hozhat egy egyre abszurdabbá váló világban. Ha valaki teljesen bele tudja engedni magát a rajzolásba, elfelejti a körülötte lévő problémákat, és csak az itt és mostban van. Ily módon a festészet a testre és az elmére egyaránt hat, és egy kis biztonságot ad.
Egy rajz a semmiből születik, ki más érthetné meg ilyen jól? A figurákkal való festés jó módja annak, hogy azok, akik félnek önállóan rajzolni, belekerüljenek a cselekménybe, az alkotásba, ahol már magabiztosan kezelhetik az ecsetet vagy a ceruzát. Az ábrák és a modell útmutatást adnak, de a struktúra nagy szabadságot is lehetővé tesz. A színeket maga választhatja ki, ami lehetővé teszi, hogy különböző színekkel teljesen eltérő hatásokat érjen el. A kísérletezésnek nincs vége. Azok számára, akik nem túl magabiztosak, a számvezetés a biztonság gyakorlásának egyik módja. Ebben az értelemben ez egy „vezetett meditáció”. A számok irányítanak, az elme keres, a kéz követ.
A számokkal való festés tehát nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek számára is egészséges tevékenység, és nagy hozzáadott értékkel bír. Majdnem olyan messzire megy, mint a viselkedésterápia, a testterápia. A látás és a festés aktusa új tapasztalatokat tesz lehetővé. Szükséges, hogy ez a művelet analóg módon és ne számítógépen történjen, hogy összekapcsolódjon a kéz, a lélek és a test. Az összekapcsolt absztrakt minták ezután meglepetéseket fognak okozni. Korábban csak pontokat láttunk, de a pontoknak rejtett bölcsességük, rejtett üzenetük van, sokkal jobban kapcsolódnak egymáshoz, mint azt első látásra gondolnánk. Ez a megközelítés és tudás a valós életben is alkalmazható, lehetséges, hogy új pontok kapcsolódnak össze, és új mintákat azonosítanak a valóságban.
